A zongorista
színes, magyarul beszélő, francia-német-lengyel-angol-holland filmdráma, 143 perc, 2002 Dolby Digital

Film magyar címe: A zongorista
Film eredeti címe: The Pianist
Stílus: (HU) életrajzi, dráma, háborús
Stílus: (EN) Biography, Drama, War
IMDB értékelés: 8.5
Főszereplők: Adrien Brody, Emilia Fox, Michal Zebrowski

A film készítőinek adatai:
Kiadó: R.P. Productions
Kiadás dátuma: 2002-01-01
Írta: Ronald Harwood
Rendezte: Roman Polanski
Fényképezte: Pawel Edelman
Vágó: Hervé de Luze
Zene: Wojciech Kilar

Szereplők: Ronald Harwood, Robert Benmussa, Maureen Lipman - Anya, Daniel Caltagirone - Majorek, Alain Sarde, Anna B. Sheppard, Emilia Fox - Dorota, Hervé de Luze, Frank Finlay - Apa, Wojciech Kilar, Adrien Brody, Thomas Kretschmann - Wilm Hosenfeld, Pawel Edelman, Roman Polanski,

Film egyéb adatai:
Plot: (HU) 1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez.

A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot, akit Itzak kirángat a sorból. Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul, a német tisztek és a katonák roppant gorombák vele.

A zongorista a föld alatti mozgalomnál keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt, ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon. A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború. Bemutató dátuma: 2003. március 20. (Forgalmazó: Best Hollywood)
Plot: (EN) A Polish Jewish musician struggles to survive the destruction of the Warsaw ghetto of World War II.
Hang: DTS, Dolby Digital
Képarány: 1.85 : 1
Hivatalos weboldal címe: http://www.thepianistmovie.com/
Letölthető film mérete: 2370 Megabyte


Kritikák, ismertetők:
Óra, ketrec, éhezőművész és közönség
Forrás: PORT.hu, Dátum: 2003-02-24, Szerző: - ij -
Roman Polanski 2001-ben - közel negyven év után - újra Lengyelországban forgatott. " A zongoristá"-ban nem saját történetét mondja el, de a lengyel történelemnek azon időszakáról beszél, melyet gyermekként maga is átélt. Polanski 1933-ban Párizsban született, zsidó családban. Három évesen szüleivel Krakkóba költözött, majd négy év múlva a varsói gettóba kerültek. Egy év után várandós anyját és apját koncentrációs táborba vitték. Nem élték túl, fiukat viszont sikerült megmenteniük. A gyermek Polanski a háború alatt katolikus családoknál bujkált vidéken. Életének erről a kegyetlen időszakáról sosem beszélt szívesen, s önéletrajzi elemeket sem épített eddigi filmjeibe. Nem véletlen, hogy annak idején a Spielberg által először neki felajánlott "Schindler listája" forgatókönyvet is visszautasította. Wladyslaw Szpilman, a virtuóz zongoraművész és zeneszerző 1946-ban Lengyelországban, majd 1998 után számos országban megjelent könyvében saját életének II. világháború ideje alatti eseményeit írja le. Polanski úgy véli, benne olyan történetre talált, mely objektíven, szentimentalizmus nélkül írja le a varsói gettóban történteket. Szpilman Polanskihoz hasonlóan zsidó származású volt, s szüleivel ellentétben sikerült elszöknie a gettóból, mielőtt koncentrációs táborba vagy kivégzőosztag elé került volna. A harminckét éves zongorista hónapokon át bujkált üres varsói lakásokban és romok között, kiszolgáltatva ismerősök, idegenek s a háború végén egy német tiszt élelmiszer adományinak. Magányosan, betegen, állandó halálfélelemben és sokszor az éhenhaláshoz és az őrülethez közel, de csodával határos módon túlélte a fasiszta terrort. Közben tehetetlen szemtanúja volt számtalan sorstársa üldöztetésének, elhurcolásának vagy brutális legyilkolásának. Polanski a címszerepre mindenképpen ismeretlen színészt szeretett volna választani. Hosszas válogatás után a főhős alakját az amerikai (de anyja révén magyar származású) Adrien Brodyban találta meg, akinek hat hét alatt több mint tizenhárom kilót kellett leadnia az utolsó gettójelenetekhez. Wladyslaw Szpilman még részt vehetett a film előkészítő munkálataiban, nemzetközi bemutatóját azonban már nem érte meg.Polanski látványos effektek nélkül próbálja elmondani a zongorista történetét, de nem tudja elkerülni a fesztiválnyertes nagyfilmekre oly gyakran jellemző teatralitást, a díszlet- és jelmeztervezők által mesterséges korlátok közé terelt történelemábrázolást. A "Schindler listájá"-hoz hasonlóan még mindig a csodálatos, kalandos túlélés a film legfőbb vonalvezető témája, mely felszabadítólag hat ugyan egy mozinéző lelkére, de ha úgy vesszük csupán megszépített képét nyújtja a valós és máig érthetetlen, feldolgozhatatlan eseményeknek. Kertész Imre "Sorstalanság"-ából talán akkor készülhet jobb film, ha a koncentrációs tábort megjárt fiú történetének középpontjába - az íróhoz hasonlóan - nem a túlélés sikerességét állítja, hanem az ólomsúlyú jelenpillanatból való kilépés lehetetlenségét, az ott és akkor minden természetesnek tűnik abszurdumát, a jelen önmagára ismerésének képtelenségét.

Hétköznapi holokauszt
Forrás: Index, Dátum: 2003-04-10, Szerző: Szabó Zoltán
A holokauszt Ramboja, avagy a népirtás, mint monodráma. Polanski Oscar-díjas holokauszt-filmje mindennapi tragédiákkal és igaz, de mégis hamis happy enddel. Ha én rendező volnék, és teszem azt, örökölnék egy szép antik vitrint, nagy, metszett üvegtáblákkal, de a kerületi versmondó verseny emlékplakettjén kívül nem lenne semmilyen díjam, kitűntetésem és serlegem, amit eligazgathatnék a polcokon, na akkor én valószínűleg holokauszt-filmet rendeznék, mert azt mostanában szinte automatikusan váltják Oscarra vagy egyéb filmes elismerésre. A Schindler listáját annak idején öt Oscarral jutalmazták, Benigni holokauszt-vígjátéka négy éve három jelölést és végül egy aranyszobrot kapott, pedig egyik alkotás sem hibátlan: előbbi néha émelyítő, utóbbi pedig egyszerűen giccses. Mindez persze nem azt jelenti, hogy Spielberg vagy Benigni végső soron nem érdemelték meg a Filmakadémia elismerését, csak hát soha nem fogjuk megtudni, hogy a népes zsűri az alkotást vagy egyszerűen a témaválasztást díjazta. A holokauszt ugyanis még mindig kívül esik az esztétikai értékítélet körén, ezért ha a vásznon feltűnnek a marhavagonok vagy a kémények, már nem a beállításra vagy a művészi koncepcióra figyelünk, hanem jegesen borzongva nézzük az európai civilizáció egyik legszégyenteljesebb eseményét, és szinte érezzük, ahogy összeszorul a gyomrunk és az öklünk, amikor a képen feltűnik egy SS tiszt. Holttestközelből A zongorista három Oscarja sem mond semmit Polanski filmjének igazi értékeiről. A jegyvásárláskor így legfeljebb annyi biztatót tudhatunk, hogy ezúttal legalább nem egy művészieskedő kívülálló készített filmet a holokausztról. A zsidó származású Polanski ugyanis bár Párizsban született, de szülei végtelenül rossz helyzetfelismerő képességének hála, a háború előtt pár évvel visszaköltöztek Lengyelországba, így a család nemsokára a krakkói gettó falai közt találta magát. Polanski nyilatkozataiban mindig hangsúlyozza, hogy a főszereplő Szpilman cseppet sem hasonlít rá, és egyébként is ez a film nem a saját élményei alapján született, mégis minden képkockán és a film egész koncepcióján látszik, hogy a rendező ezúttal nem történelemkönyvekből szerezte tapasztalatait a náci halálgépezetről. Polanski ugyanis nem hősöket, és őrült gazembereket mutat be, nem monumentális képekkel vagy érzelmes jelenetekkel operál, nála nincsenek végeláthatatlan szerelvények és egekig érő hullahegyek, nem a holokauszt legkegyetlenebb vagy legfelemelőbb pillanatairól mesél, csak az egyszerű hétköznapokat próbálja bemutatni. A holokauszt ebben az értelmezésben nem a sátáni gonoszságról szól, nem bűnösökről és áldozatokról, hanem az ember végtelen alkalmazkodóképességéről, ami kiosztja a szerepeket: gyilkosokká tesz egyeseket, míg közönyös halálraítéltekké másokat. Polanski nem koreografál drámai nagyjeleneteket, filmjében a tragédia csendes, és kétségbeejtően mindennapi: a főhős átlép egy haldoklón a gettó utcáit járva, közönyös arccal várja, hogy a részeg német tiszt vajon őt lövi-e agyon a felsorakoztatott tömegben, és hidegen nézi, ahogy mások összeverekednek egy lábas hányadékon. Hasonlóan csupasz, már-már túlzóan hétköznapi jeleneteiért Kertész Imre Nobel-díjat kapott, Polanskinál azonban felmerülhet a gyanú, hogy a Filmakadémia csak egy divatos művészeti trendet díjazott. D-moll hazugság Ugyanis ahogy múlnak a percek, úgy üresednek ki ezek az életszerű jelenetek; egyre több holokauszt-klisé tűnik fel, míg végül megszólal egy zongora, és hirtelen a lágy, nyúlós dallamokon ringó Titanicon találjunk magunkat, ahol DiCaprio éppen könnyes szemmel búcsúzik a fájó világtól. A főszereplő, aki mellesleg világhírű zongorajátékos, éppen egy elhagyatott házban kutat élelem után valahol Varsóban; csapzott, koszos és csontsovány, szinte már nem is ember, amikor váratlanul összetalálkozik egy náci tiszttel. A német katona a foglalkozása után érdeklődik, hősünk őszintén felel, és mivel véletlenül ott egy zongora is, a jelenet örömzenéléssel és a művészet megkönnyezésével zárul. A jelenetet még az sem menti fel, hogy a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, ezért minden bizonnyal a valóságban is így esett a találkozás. És most nem csak arról van szó, hogy az alkotók megfeledkeztek olyan jelentéktelen körülményékről, mint hogy a zongora valószínűleg nem volt felhangolva, hogy a meggyötört, végsőkig legyengült zenész nem játszhatott túl virtuózan, és minden bizonnyal az SS-tiszt könnyei sem csillogtak olyan fényesen a szétbombázott, poros szoba homályában. A Zongorista lezárása hiteltelen, mert egy egyedi, és rendkívül ritka sorsot mutat be, és fél szembenézni a valósággal. Polanski filmjében ugyanis legfeljebb a mellékszereplők halnak, pedig a holokauszt hatmillió áldozata mind főszerepet játszott a saját életében, és a történtek azt bizonyítják, hogy egyikük sem találkozott össze emberbarát SS-tisztekkel. A Zongorista minden életszerűsége ellenére tulajdonképpen a Rambo-filmek cselekményvezetését követi: hőse minden áron teljesíti a küldetést, szembeszáll a nehézségekkel, és diadalmaskodik felettük. A néző pedig, aki eddig szorongott, megkönnyebbülten, némiképp könnyes szemmel távozhat, hiszen a művészet mindent legyőz, a zene ellenáll az embertelenségnek, a náci halálgépezetet pedig akár egy szimfonikus zenekar is meg bírta volna fékezni. Kár, hogy akkoriban nem koncertezett senki arrafele, és hogy több millió zsidó nem játszott semmilyen hangszeren.

Unatkozni Auschwitzban
Forrás: Mancs, Dátum: 2002-04-11, Szerző: Bori Erzsébet
Azt mondja Polanski, hogy A zongorista az eddigi legszemélyesebb filmje. És igaza lehet, noha a felületes (vagy elfogulatlan) szemlélő ezúttal is egy remekbe szabott zsánerfilmet lát. Tény, hogy amióta Polanski egy főiskolai vizsgadarabbal és egyetlen játékfilmmel a háta mögött a hazájából a szülővárosába távozott, azóta a nyugati, sőt hollywoodi populáris műfajok és/vagy klasszikus adaptációk tökéletes másolatain vagy még tökéletesebb újrateremtésén ügyködik. Az Iszonyat vagy a Rosemary´s Baby éppúgy alapmű a maga zsánerében, mint a Vámpírok bálja vagy a Kínai negyed. És ne hagyjuk említetlen a vérgőzös Macbethet, a gyönyörű Tesst (Egy tiszta nő) és A lakó kafkai történetét sem. Hosszabb kihagyás után, amelyben alighanem része volt a Kalózok című grandiózus baromság bukásának is, két igen különböző mozival folytatta a pályát: a Keserű méz inkább melodramatikus, mint ironikus ábrázolata a férfisors keserveinek; A halál és a lányka színpadi műből adaptált kamaradrámája a diktatúrából a demokráciába való sima átmenet buktatóiról szól evokatív erővel. Roman Polanski olyan régióban, olyan iskolában, olyan korszakban tanult meg filmet készíteni, amelyben szinte egyeduralkodó volt a szerzői film. Mégis más utat választott magának, pedig ha valaki, hát ő nem hivatkozhatott arra, hogy eseménytelen, nyárspolgári élete nem szolgál neki elég személyes témával. Lengyel zsidónak született 1933-ban Párizsban. A családnak nem sikerült boldogulnia francia földön, és még időben tértek haza ahhoz, hogy ki ne maradjanak a nagy kalandból: Lengyelország 1939-es lerohanásából és a rákövetkező zsidóüldözésből. Roman ekkor hat-hét éves, és elmondhatja magáról, hogy a híres krakkói gettóban szocializálódott. Amikor előbb az anyját, majd az apját is bevagonírozzák, ő távoli rokonoknál, majd különböző idegen családoknál, végül szabadúszó utcakölyökként vészeli át a háborút. Alultáplált holokauszt-túlélőként lecsúszik az akcelerációról; vézna, alacsony termete azóta is ízetlen tréfák céltáblája (lásd magyar sajtó), viszont keresett gyerekszínésszé válik, aki még huszonévesen is gond nélkül játszhat tizenhárom éves kamaszt Andrzej Wajda 1954-es filmjében (A mi nemzedékünk). Bár a lódzi főiskola nagyszerű műhely, ahonnét a lengyel filmesek legfényesebb generációja kerül ki Polanskival nagyjából egy időben, azt hiba volna figyelmen kívül hagyni, hogy az iskola egy diktatúrában működött. A részletekbe most ne menjünk bele, legyen elég annyi, hogy Gomulka első titkár személyesen ítélte el Polanski elsőfilmes bemutatkozását (Kés a vízben). A párt kitüntetett érdeklődése azt jelentette, hogy a rendező soha, de legalábbis jó darabig nem számíthatott második filmre. Ezért aztán a szabad világot választotta. És igazán szerencsésnek tarthatta magát, hiszen már első kinti filmje jelentős sikert aratott, és megalapozta nemzetközi filmes karrierjét. Ám egy jóval későbbi pszichohorror a rendezővel a címszerepben (A lakó, 1976) arról árulkodik, hogy kezdetben talán mégsem volt fenékig tejföl lengyel emigránsnak lenni Franciaországban. Meg arról is, hogy Polanski mindig kereste, és többnyire megtalálta a módját, hogyan pendíthet meg mélyen személyes témákat, hogyan hódolhat magánpasszióinak és monomániáinak egy zsánerfilm szigorú keretei között. A Polanski-filmek - egyben a rendező életének - alaptémái: az erőszak (rendszerint a szexualitással társulva), a védtelen ártatlanság megtiprása, a vékony fal az áldozati bárány és a vérengző fenevad között, a gonosz jelenléte az emberben és a világban. A zongorista egy sors- és honfitárs, a lengyel zsidó Wladyslav Szpilman önéletrajzának megfilmesítése. Szpilman ugyan nem a krakkói, hanem a varsói gettó lakója volt, és nem gyerekként, hanem fiatalemberként élte át a vészkorszakot, de a többi stimmel. Még az is, ahogy a figura egy nagyra nőtt gyerek naivitásával és életidegenségével csetlik-botlik a nehéz időkben, mások jóindulatára utalva. Polanski időről időre színészként is fellép saját filmjeiben (a mondott címszerepen kívül emlékezetes alakítása a famulus a Vámpírok báljában vagy az a gengszter a Kínai negyedben, aki késsel megdolgozza Jack Nicholson orrát); ezúttal gyerekkori önmagát csempészi be a történetbe: akár ő is lehetne az a kissrác, akinek esténként ki kell bújnia a gettó falán, hogy élelmet szerezzen, és az egyik portyája után már csak a holttestét rángathatja át a falon az arra járó Wladek Szpilman. Amikor zsánerfilmet emlegetek, nem arra gondolok persze, hogy újabban divat lett telezongorázni a vásznat. Hanem a holokauszttémára és -műfajra, amelynek izmosodó jelenlétét nehéz volna tagadni. Polanski igyekszik megmaradni ezen a biztonságos terepen, amelyet az előtte járók már szépen kiköveztek (Holocaust-sorozat, Schindler listája, Az élet szép vagy a Primo Levi-adaptáció John Turturróval a főszerepben). És ez csak a fősodor, de előbb-utóbb minket is elér a másodvonal, amelyben a semmilyen személyes élménnyel vagy kötődéssel nem rendelkező, fiatal alkotók már nem az eredeti forrásokból dolgoznak, hanem a korábbi filmek elemeit (kliséit) veszik át kanonizált mintaként. Polanski dokumentarista hűséggel követi az események Szpilman önéletrajzában és a történelmi feldolgozásokban szereplő rendjét - és csak egy-egy éles váltásban, a mindennapi, szürke rémségeket megszakító, váratlan erőszakkitörésben vagy egy-egy emblematikus kép, beállítás nagy hatású kompozíciójában ad hírt magáról -, az 1939-es német megszállástól a varsói gettó bekerítéséig, majd a tömeges deportálások utáni részleges felszámolásáig, végül a munkaképes férfiakból álló maradék kétségbeesett lázadásáig. Bár ezt a hős már csak külső szemlélőként, az ellenállás egyik konspirációs lakásának ablakából kíséri figyelemmel. Polanski ott ragadja magához a szót, ahol a hőse elveszíti. Szpilmant előbb népes, oltalmazó családja köréből ragadják ki, majd sorstársai közül is. És innen elkezdődik egy új időszámítás, egy másik történet, olyan éveknek a története, amelyek 365 hosszú napból és éjszakából állnak, és minden nap huszonnégy hosszú órából... Az a valami, amit Kertész Imre botrányos módon a holokauszt unalmának nevez. Azt írja Kertész: "Hanem hát a fő gond azért itt is csak az volt alapjában, ami a vámházban, a vonatban vagy a téglagyárban: a napok hosszúsága. /.../ Mindenesetre itt is telt az idő, itt is velünk volt a "Bőrdíszműves". Kár, hogy a hasonló nyomon járó Polanski nem olvasta a Sorstalanságot. Bátorságot meríthetett volna belőle a szűnni nem akaró semmi mutatásához. Belátom persze, hogy ez regényben is fogas kérdés, hát még filmen. És A zongorista messzire jut benne, messze túl a műfaji határokon. Ahogyan abban, amiről Kertész is írt vagy Szolzsenyicin az Ivan Gyenyiszovicsban, és amire Primo Levi kérdezett rá egyenesen: Ember ez? Az ember elállatiasodása (ha ugyan ez a jó szó), ami nemcsak vagy nem feltétlenül az SS-ek és a kápók bestialitását jelenti, hanem valami olyasmit, ami némiképp emlékeztet korunk népfenéjére, a depresszióra. Az ember állati közönyét a saját sorsa (élete, halála, teste) iránt. Amikor a horizont nem terjed tovább egy korty poshadt víznél, egy fagyott marharépánál, egy darab spárgánál. Mert a többi fölött úgysincsen hatalma, arról mások döntenek. A varsói felkelés után Szpilman magára marad egy rommá lőtt városban. Bujdosik, bóklászik, élelem után kutat, és véletlenül sem gondol arra, hogy ez volt az a város, ahol ő nőknek csókolt kezet, zongorázott a rádióban, nyakkendőt viselt, és késsel-villával evett. Amikor hetek (hónapok?) után felfedezi valaki, és megszólítja, már alig találja a szavakat. A valaki egy német tiszt. Azt nem tudni, milyen lehetett győztesnek, de most egy vesztett háború, egy bekerített hadsereg katonája. Szpilmannak zongoráznia kell. Szerencsére nem az életéért. Szerencsére Chopint, mert azt egy lengyel zongorista álmából felverve is eljátssza, és ez most az: álmából fölverés. Szerencsére a német tiszt nem mondja azt, hogy neki tulajdonképpen semmi baja a zsidókkal. Csak annyit mond, hogy milyen jó név ez a Szpilman egy zongoristának. És nem találkoznak többet. A német elmegy, fogságba esik, meghal egy szovjet táborban. Szpilman megmarad, felszabadul, ugyanúgy, ahogy végigcsinálta az egészet, töketlenkedve, és megint Chopint játszik. A végére rájöttem, kire emlékeztet a Szpilmant alakító Adrien Brody: a fiatal Arthur Rubinsteinre. Roman Polanski még mindig szökésben van. Most ezzel a filmmel, évtizedek után, visszatért Lengyelországba. A zongoristáért mindent elnyert: díjat, elismerést, megbocsátást. De ez még nem a történet vége.

A zongorista
Forrás: Népszabadság, Dátum: 2003-03-31, Szerző: Bikácsy Gergely
Wladyslaw Szpilman önéletrajzi könyvét közvetlenül a háború után írta, magyarul nemrég jelent meg. A már fiatalon jelentékeny varsói zongoraművész 1939 után előbb a gettóban élt, majd még a gettó elpusztítása előtt megszökött, és szinte hihetetlen módon megmenekült. Emlékezése a szemtanúk hitelességével hat. Lengyelországban nagyon sokáig tabukkal sújtott, "kényes" téma maradt a varsói zsidók sorsa, az 1943 tavaszi gettólázadás. Különösen, mert az 1944-es nagy varsói felkelés szintén évtizedekig politikai tabuval sújtott traumája is hozzáadódott. A lengyel filmművészet, amikor tehette, megpróbált mindezzel szembenézni. Wajda méltatlanul elfeledett, kiváló Sámsonja már a hatvanas évek elején érintette a nehezen érinthető témát. Később, a kilencvenes években újból Andrzej Wajda két filmje, a Korczak és a Nagyhét hozta volna közelebb a korszakot a hamar feledő, a múltat elfojtó mai nézőhöz: mindkettőt élesen eltérő - köztük ellenséges - vélemények fogadták, akárcsak a fiatalabb Janusz Kijowski Warszaw 1943 című filmjét, mely a gettófelkelés után a városban menedéket kereső szökött zsidó fiatalok sorsával ábrázolta a korszakot és a kor vergődő embereit: a silány és bátor lengyeleket, meg azokat a lengyeleket, kiket zsidóként üldöztek.A zongorista nem a lengyel filmművészet része, bár Varsóban is forgatták, és több kisebb szerepét kiváló lengyel színészek játsszák. Roman Polanski gazdag és változatos lengyel-angol-francia-amerikai életművében ez a cannes-i nagydíjas filmje fontos helyet foglal el: ő maga legszemélyesebb alkotásának tartja. Ez a személyesség (vagy annak hiánya) nem akármilyen próbaköve bármilyen alkotásnak, és különösen A zongoristának. Polanski emlékező-önvallomásos filmben maga is elmondhatta volna egy kamasz akkori életét - erre nem vállalkozott. Jó érzékkel fedezte fel Szpilman emlékezését.A zongorista rendezőjeként az utóbbi évtizedekben Hollywoodhoz szelídült (vagy harsányult) Polanski most mindvégig dokumentáris hitelességre tör, és gyakran hamisan túlhabzó formanyelvét is megfegyelmezi: tiszteletre méltóan próbálja a giccset, érzelgősséget, moralizáló tanulságlevonást, oktató szándékot, képeskönyvjelleget, külsődlegesen üres hatásokat elkerülni. Tiszteletre méltó, becsülendő szándékkal, ám nem teljes sikerrel.A film első fele rendkívül közhelyes képi és tartalmi klisék sorozata. Polanski hiába követi pontosan az elbeszélő könyvét és emlékeit: sokszor lapozott fekete képeskönyv pereg, afféle komor és felelős hangvételű házi feladat. A film számomra onnantól érdekes, amikor hőse, az emberségétől, lengyelségétől, kultúrájától, hivatásától megfosztott zongoraművész már teljesen egyedül marad, és rég nem "zongoraművész" már, hanem "zsidó", akinek családja Treblinkába hurcolva, a segítő és bújtató lengyel barátai szétszórva, ő meg az éhhalállal viaskodik. Szpilman tehetetlen szemtanúja a gettó-, majd a nagy varsói felkelésnek. Börtön-búvóhelyéről kibombázva most egy hatalmas halott város egyetlen lakója lesz. Innen kezdve egy szürreálissá vált romvilágban bolyongó, látszólag vegetáló állatlétbe visszazuhant romvárosi patkány-Robinson. Polanski ábrázolásmódja a film közepétől leszűkül, a szűk lakásokban, búvóhelyeken egyetlen arc marad a kamera és a néző szemhatárán: innentől sokkal átélhetőbb, mint addig, a történelmi képeskönyv hátterére festve. Itt már csak egy gigantikus romuniverzum a háttér, és a rokonszenves dokumentarista hangnem olykor érdekesen ötvöződik a történelmi abszurddal. Megjelenik egy emberséges német katonatiszt, aki ugyan "hol vagy, zsidó?"-t kiált, de élelmet ad a négykézláb mászó bujdosónak, és nem pusztítja el, sőt búcsúzásra méltatja. Ha Hollywoodban találják ki, alig hisszük, ezt a figurát azonban a valóság találta ki - és Polanski, bár nem távolodott el - nem is tudna már - Hollywood klisékre forgó szellemétől, e jelenetsort végül értelmes filmcsináló tudással rendezi meg.Talán kedvet csinál Szpilman könyvének elolvasásához.

Egy túlélő emlékei a pokolról
Forrás: Népszava, Dátum: 2003-04-10, Szerző: Népszava
Mit lehet ahhoz hozzátenni, hogy egy béna öregembert a családja szeme láttára megtermett SS-legények az erkélyről tolókocsistól kidobnak az utcára? Mit lehet ahhoz hozzátenni, hogy a gettóban feltorlódó járókelők közt az egyik ember el akarja ragadni a másik kezéből az ételes lábost, majd a mocsokba borult főzeléket a sárba hasalva őrjöngve falni kezdi? Mit lehet ahhoz hozzátenni, hogy a bevagonírozásra váró tömegben a csecsemőjét félelmében véletlenül megfojtó fiatalasszony kínzó fejhangon kántálja: mit tettem? Mit lehet ahhoz hozzátenni, hogy a gettót Varsó többi részétől elválasztó fal alól, a szűkre vájt gödörből egy élelmiszerért kiszökött kisfiút már csak holtan lehet visszahúzni, mert a "kint" rekedt fél testén túloldalt valakik példás büntetést statuáltak? Mit lehet ahhoz hozzátenni, hogy egy rendkívüli tehetségű fiatal zongoraművészt a náci üldözés emberi ronccsá aláz?Semmit nem lehet hozzátenni. Roman Polanski A zongorista című filmjében nem tesz hozzá semmit. Nem dobja fel hatáskeltő eszközökkel. Nem csiszolja "művészire" a beállításokat. Nem utasítja a kamerát ilyen-olyan drámai szemszögre. Nem világítja be vészterhesre a képet. Nem kúszik rá a szemtanúk iszonyatára a vágóképek kedvéért. Úgy és azt mutatja, amit főhőse, a varsói gettóba zárt lengyel zsidó zongoraművész lát. És annyit mutat, amennyit a maga rémülete elől is menekülő főhős a látványból képes végignézni, mielőtt elfordítja a tekintetét, vagy lehajtja a fejét. Hogy ez közhelyes klisék sorozata lenne, mint olvasom egy itthoni kritikában? Olvasmány- és dokumentumfilmes élményeink szerint a gettóbeli élet a halálközeli (és embertávoli) állapot csupa ilyen közhelyes kliséiből állt. A totális rémuralom és a totális kiszolgáltatottság közhelyes kliséiből. Polanski egy lengyel holokauszt-túlélő, Wladyslaw Szpilman zongoraművész emlékirataiból forgatta A zongoristát. A film 1939-től 1945-ig hat évet fog át, attól kezdve, hogy Szpilmant (Adrien Brody) gettóba zárják. Hozzátartozóit Treblinkába deportálják, egyedül Szpilman menekül meg a haláltranszporttól. A német megszállás alatt saját életüket kockáztatva barátok bújtatják, egyik rejtekhelyről a másikra menekül. Szemtanúja a gettólázadás kivérzésének, s a varsói felkelés véres elfojtásának. Végül az éhhalál és lelki összeomlás szélén magára hagyatva bolyong a rommá bombázott városban, egy német tiszt menti meg az életét. A befejező képsorokban Szpilman a lengyel rádió első szabad adásában zongorázik. Ugyanazt a művet, Chopin cisz-moll noktürnjét játssza végig, amelyet az induló képsorokban egy bombatámadás szakít meg, s kezdetét veszi az emberiség történetének irracionális pokla. A film mindvégig visszafogottan, egy objektív szemlélő távolságtartásával idézi meg az eseményeket. Polanski bevallottan legszemélyesebb filmjében kerüli az érzelemkeltés minden személyességét. Ő, aki a lélektani horror specialistája, a testi-lelki kínok érzékeltetésének nagymestere (Iszonyat, Keserű méz), ezúttal minden filmes hatáseszközét, ami ott van a kisujjában, félretolta. Visszafogott, érzelemmentes. Nincsenek megrendezett nagy pillanatok, nincs rendezői megrendítés és megrendültség a képekben. Nem játssza elő, nem manipulálja az érzelmeket. Nem akarja felmenteni a nézőt az alól, hogy a saját érzéseit élje át, s a saját gondolataival szembesüljön. Ez a titka, hogy Polanski feledhetetlen történet helyett a történteket mutatja meg elfelejthetetlenül. Idén jól vizsgázott az Amerikai Filmakadémia. Polanski a rendezésért, Adrien Brody a főszerep alakításáért, Ronald Harwood a forgatókönyvért megkapta az Oscar-díjat.



A zongorista DVDRIP és DVDR FILM!
MOZIFILM LETÖLTÉS INGYEN

The Pianist MOZI OTTHON MOST!
INGYEN MOZIFILM LETÖLTÉS

A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE INGYEN A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE INGYEN A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE INGYEN A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE INGYEN A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE INGYEN

The.Pianist.2002.BDRip.Xvid.HUN-1st
DVDRIP és DVD MOZIFILM LETÖLTÉSE A FILMEK-INGYEN.HU OLDALRÓL KIINDULVA AZONNAL

A zongorista DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉS INGYEN The Pianist DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉS INGYEN A zongorista (The Pianist)(2002-01-01) DVD életrajzi rövid tartalom, ismertető:
1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez. A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak. Mindenkit deportálnak, kivéve Wladyslawot, akit Itzak kirángat a sorból. Benek, annak az étteremnek a tulajdonosa, ahol korábban zongorázott, munkát ad Wladyslawnak, de a helyzete egyre rosszabbra fordul, a német tisztek és a katonák roppant gorombák vele. A zongorista a föld alatti mozgalomnál keres segítséget, amely különböző védett házakba bújtatja el őt, ahol nincs más dolga, mint kibámulni az ablakon. A varsói gettó 1943-as felkelését követően Wladyslaw megint önmaga lehet. Dorota és mások, többek között a német Wilm Hosenfeld százados segítségével a zongorista megpróbálkozik a túléléssel, amíg véget nem ér a háború.



Rendező: Roman Polanski, Szereplők: Adrien Brody, Emilia Fox, Michal Zebrowski, Stílus: életrajzi, dráma, háborús, Minőség: DVDRIP és DVD, Méret: 2370 Megabyte, Játékidő: 150 perc, Kiadás éve: 2002-01-01, Kiadó stúdió: R.P. Productions


Megtaláltad az A zongorista filmet! Ingyen letöltés? Ugye eddig nem is álmodtál róla, hogy ingyen letölthetsz DiVX XViD DVD filmeket? Ingyen film letöltés csak itt az összes DVD XVID DIVX MOZIFILM.

MOZI LETÖLTÉS INDÍTÁSA, IDE KATTINTVA:

=>> A zongorista INGYEN LETÖLTÉS <<=

=>> The Pianist GYORS LETÖLTÉS <<=

=>> A zongorista DVD FILM LETÖLTÉS <<=

=>> A zongorista DVDRIP FILM LETÖLTÉS <<=

Nézd meg a A zongorista DVD bemutatóját most:
Sok sok egyéb sikerfilm:
Lapzárta Testvérek Halott gengszterek Tiszta szerencse Könnyű pénz Az összes film itt van Star Wars III - A sith-ek bosszúja Felejtés Kutyák és macskák Elhagyott szoba Reszkessetek betörők
Star Wars III - A sith-ek bosszúja DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Felejtés DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Kutyák és macskák DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Elhagyott szoba DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Reszkessetek betörők DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN
Lapzárta DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Testvérek DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Halott gengszterek DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Tiszta szerencse DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN Könnyű pénz DVDRIP és DVD FILM LETÖLTÉSE INGYEN

INGYEN FILM LETÖLTÉS The Pianist LETÖLTÉS DVD A zongorista LETÖLTÉS WAREZ WAREZ FILMLETÖLTÉS FILMLETÖLTÉS FILMEK LETÖLTÉSE FILMEK LETÖLTÉSE HONNAN LETÖLTENI FILMET GYORSAN FILM DVD DVD FILM EGYSZERŰEN LETÖLTENI DIVX FILMEK LETÖLTÉSE DIVX DIVX FILM LETÖLTÉS